×
tervben/készülőben | közzétételre vár
A teljes lista elolvasásához görgess!

300: Boldog vagyok ennyivel
300: Első benyomások
300: Feláldozás
300: Fény és Sötét
300: Füst
300: Hajnal (újraírva)
300: Homokóra
300: Párbaj
300: Veszélyes játék
Halálos rúnák I. / 1. (javítva)
Műkorcsolya kihívás
Novella: Álomvilág
Töréspontok / 1.
Töréspontok / 2.
Write TAG a Kacatos dobozból / 1.
Write TAG a Kacatos dobozból / 2.
Kihívás | Írók hét főbűne
2019. június 23.Szólj hozzá! (4)

Sziasztok!


Nos, hozzám is elért ez a kihívás - vagy tag, kinek hogy tetszik -, méghozzá Poppy révén, és nagyon örülök, hogy gondolt rám. Ez egy kicsit más, mint a már jól megszokott kérdőívek sokasága, úgyhogy kíváncsian vágtam bele a fejszémet. Köszönöm a lehetőséget!
A kérdéssor eredetileg Franciska tollából származik.

Szabályok:


1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!


Kérdések és válaszok:


1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
Több írásomra is kaptam már negatív véleményt, és az építő jellegűeket jól kezeltem, mivel sok mindenre felhívták a figyelmemet, ezáltal fejlődtem. Viszont van két személy (akiket nem szeretnék nevükön nevezni), akiknek a véleményét nem igazán tudtam hova tenni. Az egyikük röviden és tömören megfogalmazta, természetesen névtelenül, hogy szerinte szart sem ér, amit csinálok, és inkább zárjam be a blogom. Ezzel nem foglalkoztam túl sokat, mert valószínűleg bele sem olvasott az írásba. A másik személytől viszont én magam kértem véleményt, és két írásomat is csúnyán lehúzta egy regény hosszúságát is megszégyenítő üzenetben. Elismerem, voltak dolgok, amiket elfogadtam, mert egyetértettem a véleményével. De amikor egy totál lényegtelen apróságon fennakadt és plágiummal vádolt, akkor eldurrant az agyam. Megtanultam, hogy többet tőle ne kérjek véleményt, mert valószínűleg az általam körülbelül elképzelt vélemény szöges ellentétét fogom kapni.

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
Egyáltalán nem gondolkozom a kiadatásban - az pedig, hogy pénzt kérjek egy irományomért, körülbelül ezt takarja nálam. Ez nekem egy hobbi, amiért soha nem szeretnék pénzt kérni.

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
Az igazat megvallva már a legelső ötleteimnél is szerepeltek korhatáros jelenetek - és itt főként az erotikusra gondolok, azon belül is arra, hogy a főszereplő először létesít intim kapcsolatot valakivel (hű, de szépen fogalmaztam, azt a szentit). Persze, akkoriban még virágnyelven gondolkoztam, akárcsak a többi 13-14 éves, és csak említés szintjén szerettem volna beletenni, nem pedig részletezve. A legnagyobb hibának azt gondolom még most is, hogy ezeket annak idején mindig tökéletesnek álmodtam meg, pedig mindenki tudja, hogy az első általában messze van a tökéletestől. Aztán jött egy olyan ötletem, amiben a családon belüli erőszak kapott volna szerepet, ott viszont mindent ábrázoltam volna A-Z-ig. Ennek az ötletnek szerintem az a hibája, hogy egyáltalán kicsírázott a fejemben, anélkül, hogy végiggondoltam volna, mennyi emberben keltek majd rossz érzést a sorokkal. Szerencsére nem került erre sor, bár kicsit bánom is, mert láttam benne némi halovány lehetőséget.

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
Még mindig van, szépszerével. A vérfertőzéses történetek hatalmas olvasottságát még most sem értem, ahogy annak idején a sablonosabbnál sablonosabb 1D ficek népszerűségének okát sem sikerült megfejtenem. Jelenleg azokra a történetekre vagyok mérges, ahol csak azért meleg egy karakter, mert „manapság az a menő”, és ide sorolnám a temérdek K-pop ficet is. Ne azért írjunk valamiről, mert menő. Ha minőségben kiemelkedik a többi közül, és látok benne fantáziát, az előtt természetesen fejet hajtok. De amikor tele van klisékkel, káromkodással, közhelyekkel, és annyi helyesírási hibával, mint égen a csillag, akkor kicsit elönt a guta, hogy mi szerethető van az ilyen igénytelen munkákban, és miért törpülnek el mellettük az igényes, minőségi írások. Aztán rájövök, hogy felesleges ezzel foglalkozni, mert nem fogom tudni megváltani a világot.

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
Az igazat megvallva egyszerre próbálok törődni az összessel. Ami természetesen azt eredményezi, hogy egyikkel sem lépek egyről a kettőre, és csak porosodnak a fiókban. Az kap nagyobb figyelmet, amelyikhez éppen van friss ötletem, ihletem, de ez általában nem tart tovább két hétnél (és lehet, hogy még így is sokat mondtam). Ez egy nagyon rossz szokásom, amin próbálok változtatni, több-kevesebb sikerrel. Most egy novella befejezésére próbálom fektetni a hangsúlyt, ugyanis egy hónapon belül kész kéne lennem vele (egy fontos családi alkalomra írom).

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
Terveim szerint az egyik történetemben egy francia jégtáncos párt fogok „kiparodizálni”, amikor is a főszereplő majd a szemükbe fogja mondani a személyes véleményemet róluk: olyan plusz pontokkal érnek el olyan eredményeket, amiket nem igazán nekik kéne megérdemelni.

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?
7. Sok ilyen történetem van, de az jellemző rám, hogy körforgásban van az összes. Ha megunom az egyiket, elkezdek/folytatok egy másikat, és ez így megy tovább. Ha valamiért nagyon ráunok az egyikre, végiggondolom, mitől lehetne jobb, és szépen lassan átalakítom, ezáltal pedig megjön a lendület. Két történetemről viszont végleg lemondtam. Az egyik egy Alkonyat fic, tele klisékkel, szóval egyáltalán nem bánom. A másik viszont a már említett családon belüli erőszakról szóló történet, ami túl sok kockázattal járna, nektek és nekem is egyaránt.

Kihívottak:


- Fruzsi, mert tudom, hogy sok remek ötleted van, és hátha adok egy kis löketet a folytatáshoz (az államvizsga után),
- Catalina, mert te is régi motoros vagy, és kíváncsi vagyok a válaszaidra,
- Zsazsi, mert úgy látom, még nem töltötted ki ezt a kérdéssort, és a te válaszaidra is kíváncsi vagyok,
- Anne, mert te is régóta jelen vagy már, és érdekelnek a válaszaid,
- és nem utolsó sorban Eszter, mert szeretem a blogod és érdekel, te hogy látod ezeket a dolgokat.

Címkék: ,